aztán majd idővel ha rutin lesz, már nem lesz fríkség. De most még az. Ahogy ezeket a sorokat írom, fríknek érzem magam.
Eleinte példul mennyire nem akartam használni CDt, pláne DVDt! Fostam tőle mint a tűztől. Mia faszom ez, hülyeség! (32 vagyok...) Persze, hogy én majd méregdrága CD lejátszót vegyek az autómba, hö?! Ott a kazis rédió, bevált, király az. Aztán az első CDm az Toy Dollz volt, egy ősrégi album, az Orcastrated - ez csak azért lett CD, mert kazin nem lehetett rendelni. Olyan 2001 környékén rendeltem az akkor Maros utcai Punk Portálból. Megvolt persze kazin is nekem anno, de marharég elhagytam valahol. Na sakál, legyen meg akkor ezen a cédén, vagy min, gondoltam. Vettem discmant, azon hallgattam.
Aztán rájöttem, hogy ez valójában király dolog, nem kell ide-oda tekergetni a szalagot, track-ugrás, oszt jézus. Megtetszett. Löktem egy hifit az akkori hondámba, onnantól kezdve ezt nyomtam. De a állítom, hogy az utolsók között voltam, aki "átszokott" a DVDre VHSről. Hú, azt mennyire nem akartam. Analóg vs Digital.
A vicces csak az, hogy világéletemben szerettem a kütyüket, most high-end grafikai szoftvereket használok hosszú évek óta.
Ez a blogolás mégiscsak fríkség, most kicsit abbahagyom. Egyelőre ennyi elég, majd folyattom. Vagy nem.
